„Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe.” Minden egyes ember esetében egyfajta magvetés történt, amikor személyesen rá vonatkozott: „Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét.” A „föld pora” a szüleink közreműködésével jelent meg, az „élet leheletét,” a halhatatlan lelket, Isten lehelte bele. Isten magot szórt a föld porába, hogy a mag kikeljen, növekedjen és bőséges, termést hozzon. Mi ez a termés? Az ember szüntelenül keresi az igazságot és a boldogságot. Ez tudatlanul is, az ember Isten utáni vágyódása, ami az ember szívébe van írva, mert Isten teremtette, és magának teremtette. Isten szüntelenül vonzza az embert, hogy közösségre lépjen vele, hiszen „Ő szeretetből teremtette az embert és szeretetből adja neki a létet. Ezért az ember csak akkor élhet igazságban boldogan, ha szabadon elismeri ezt a szeretet, és ráhagyatkozik a Teremtőre. Így bőséges termést hoz. (Mk 4,26,k; Ter 2,7; A Kat. Egyház Katekizmusa 27;)
Palkó Julián atya tanítása
