„Megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.” Kik találták meg őket? A pásztorok, akik Isten szegényei, Isten első szeretete. Akik nyitottak voltak az Úr által adott hírre: „Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus.” Akik az Úr ügye miatt: „elmentek sietve.” Engedelmességük miatt, Isten tetszését lelte bennük. A pásztorok a békesség fiai: „a földön békesség a tetszés embereinek!” „Az Úr dicsősége körülragyogta őket”, ezért nekik valódi jel lett: „egy kisded pólyába takarva és jászolba fektetve.” A szegény születés lett számukra Isten megjelenésének jele. Valójában Krisztus a „tetszés embere”, az égi szózat szerint: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” A keresztségben Krisztus-iak, a tetszés emberei lettünk, az Úr dicsősége körülragyogott minket, s ez helyreáll a gyónás szentségében. Ezért a pásztorok lelkületével, meg tudjuk találni a Szent Családot, Istent: lelkünk békéjét. (Lk 2,9k. 3,22; XVI. Benedek pápa: Jézus-trilógia III. Jézus születése.)
Palkó Julián atya tanítása
